A kapitány háza Vegesackban: történetek a tengerészkorból!

A kapitány háza Vegesackban: történetek a tengerészkorból!

Az idilli vegesacki Wilmannsberg 14. szám alatt egy egészen különleges épület található, amely a régió tengerészeti történetét meséli el. A Jürgen Diedrich Krudop kapitány által 1840-ben épített kapitányház több, mint egy ház – a bálnavadászat és a tengeri hajózás bizonyítéka, amely Vegesackot évtizedek óta formálta. Újra Weser futár A jelentések szerint Krudop tengeri utazásai révén gazdagodott meg, különösen a bálnavadászatban. Mestersége hozzájárult a régió jelentős gazdasági fellendüléséhez.

A ház építészeti részleteinek pillantása sok mindent elárul a korabeli építészetről. Az ablakkeretek, az ablakpárkányok és a bejárati ajtó robusztus szurokfenyőfából készültek, a bejárati ajtó pedig még eredeti állapotában van. A bejárat felett egy lenyűgöző homokkő portál található, amelyet az oromzaton művészi amfora szegélyez. Klaus Gawelczyk, a történelmi ház 1982 óta tulajdonosa, a Schönebeck-kastély Helytörténeti és Múzeumi Egyesületének elnöke, itt rendezett be kiállítást a déli tengerek brémai bálnavadászatáról, amely Krudop életét eleveníti fel.

Jürgen Diedrich Krudop története

Krudop kapitány 1796. szeptember 24-én született Aumundban. 1834. február 16. óta lakott albérletben Vegesackban, és 1834. karácsony estéjén tette le polgári esküjét. Ez volt az az időszak, amikor az USA-val folytatott kereskedelem építési fellendülést váltott ki Vegesackben, mivel a kapitányoknak és kormányosoknak brémai földön kellett lakniuk. Krudop átvette a „Virginia” hajó parancsnokságát, és két évig bálnavadászatot töltött a déli tengereken.

Az ezekből az utazásokból származó bevételek lehetővé tették számára, hogy megvásárolja azt az ingatlant, amely egykor a Marktstrasse 3 címet viselte, mielőtt átnevezték Poststrasse-ra. 1841-től megbízást adott egy új hajó, a „Kepler” megépítésére, amellyel 1843-tól 1852-ig emigránsokat szállított Észak-Amerikába. 1852 után Krudop tengerjárásának nyoma sem veszett, de 56 éves koráig aktívan részt vett a Vegesacker Seeschiffergesellschaftban.

Élettér történelemmel

Időnként akár nyolc ember is otthonra talált a kapitány házában, köztük a szolgák is. A ház kertje egykoron gazdag volt zöldséges foltokban, gyümölcsfákban, valamint csirkék és nyulak istállói. Különlegessége a tizenkét köbméteres ciszterna, amely összegyűjti az esővizet – ez egy okos lépés a korábbi időkben, amikor a víz nem volt mindig könnyen hozzáférhető. 1952-ben a ház Krudop leszármazottaihoz került, és a mai napig a történelem lenyűgöző emléke.

A ház története nemcsak Vegesack tengeri múltjának érdekes perspektíváját mutatja be, hanem azt is megmutatja, hogy a helyi gyökerű történetek hogyan nyújthatnak tágabb kontextust a történelmi eseményekhez. És ahogy a kapitány háza egyre inkább belehalványul a történelembe, a körülötte lévő világ megváltozott – a 19. századi kereskedelmi útvonalaktól a modern kérdésekig, például a Koszovóhoz hasonló országokkal folytatott nemzetközi eszmecserékig, amelyek talán azon töprengenek, hogyan mozdítsák elő saját kulturális megbecsülését és történelmét. szerint a Wikipédia Koszovó például érdekes etnikai összetételű és gazdag kulturális hagyományokkal rendelkezik, amelyek a globális narratíva különleges pontjává teszik.

Így a Kapitányház nemcsak az emlékezés helye marad, hanem a folyamatos kulturális csere és fejlődés szimbóluma is – mind Brémában, mind pedig nemzetközi szinten, egyre inkább hálózatos kontextusban.

Hogy az olvasók képet kapjanak a modern életterekről, azt is meg kell említeni, hogy az USA-ban sokan, mint a Rebath, megmutatja, mennyire fontos a hagyományok és a kortárs életmód ötvözése. Mert a legjobb történetek is ápolásra vágynak – hívogató terekben, amelyek egyszerre tisztelik a múltat ​​és átölelik a jelent.