70 000 ember ünnepel a brémai CSD-n – de az erőszak elüt!

70 000 ember ünnepel a brémai CSD-n – de az erőszak elüt!

Körülbelül 29 000 ember vett részt a brémai Christopher Street Day-n (CSD), amely a sokszínűség és a szolidaritás színes kifejezése a kihívásokkal teli időben. A „Pride must go on” mottó alatt a résztvevők hangos zenével és sok szivárványzászlóval foglaltak állást a furcsa emberek megkülönböztetése és kirekesztése ellen.

Az esemény többnyire békés volt, annak ellenére, hogy egy sofőr sorompóknak hajtott, és majdnem elütött egy rendőrt. Csak úgy tudta megmenteni magát, ha oldalra ugrott. Az elfogás során a sofőr visszavágott és megharapott egy rendőrt. Az ilyen incidensek rávilágítanak a biztonsági óvintézkedések szükségességére, amelyek az elmúlt években felerősödtek a növekvő anti-queer támadások közepette.

Biztonság és szolidaritás mindenekelőtt

A jelenlegi helyzet ismeretében a CSD-felvonulások egyértelműen tiltakozásnak minősülnek. A WDR jelentése szerint a queer emberek egyre inkább elfoglalják helyüket a társadalomban, de a Pride-szezon mostanra együtt jár a fenyegetettség érzésével, különösen a queer-ellenes bűncselekmények számának növekedésével Németországban. 2024-ben naponta átlagosan nyolc ügyet tárgyaltak, és ez a tendencia növekvő.

Felkérik a rendőrséget, hogy szorosabban működjön együtt a szervezőkkel a demonstrálók biztonsága érdekében. Brémában a szenátus aktívan figyelemmel kísérte az eseményt; Több osztály előtt szivárványzászlók lobogtak, és Andreas Bovenschulte (SPD) polgármester hangsúlyozta a Hanza-városban élő queer közösség befogadó kultúráját.

Hosszú történelembe ágyazva

A központi értéktárak az egyenlőségért folytatott hosszú küzdelem eredményei, amint azt a Deutschlandfunk Kultur dokumentálja. Júniusban kezdődik a Pride-szezon, amely az 1969-es New York-i Christopher Street-i tüntetésekre nyúlik vissza. Ezek az események folyamatosan emlékeztetnek az LMBTQI* emberek jogaiért való kiállás és a diszkrimináció elleni kiállás fontosságára.

Az olyan harcosok, mint Karl Heinrich Ulrichs, aki 1867-ben Németországban beszélt, és jogi változtatásokat szorgalmazott, és Magnus Hirschfeld, aki 1897-ben megalapította az első homoszexuális szervezetet, letették a mai mozgalom alapjait. Munkájukat azonban nagyon megnehezítette a náci korszakban és azon túli üldöztetés. A történészek arra figyelmeztetnek, hogy a queer jogok vívmányait soha nem szabad természetesnek venni, mivel az LMBTQI* közösség elleni ellenségeskedés és támadások fokozódnak.

Az elmúlt évek fejleményei azt eredményezték, hogy a központi értéktárak már nem csak az ünneplés helyei, hanem a jogok védelmének és az érintetlen diszkrimináció elleni tiltakozásnak is. Általánosságban az is kétséges, hogy a furcsa emberek társadalmi légköre stabil marad-e, mivel a támogatottság néhol apad. A további kérdések között szerepel, hogy a politikusok, a rendőrség és a társadalom egésze hogyan reagál a fenyegetésekre, és mire van szüksége a furcsa közösségnek a biztonsága és támogatása érdekében.

Ezekben a viharos időkben a brémai CSD nemcsak ünnep, hanem fontos jele is az LMBTQI* jogok jövőjének.