Bálnavadászat története testközelből: különleges kiállítás a Virginiáról” Vegesackban!

Bálnavadászat története testközelből: különleges kiállítás a Virginiáról” Vegesackban!

Bréma tengeri történetének bepillantása a bálnavadászat lenyűgöző epizódját mutatja be, amely most egy kiállításon elevenedik meg a Schönebeck-kastélyban. „Brémai bálnavadászat a déli tengereken – 1836 – 1862” címmel augusztus 31-ig várják a látogatókat, hogy felfedezzék ennek a fontos időszaknak a történetét. Vegesack több mint 220 éven át a brémai bálnavadász-flotta otthona volt, és így központi szerepet játszik a régió tengeri narratívájában. Az 1653-tól 1872-ig Brémában zajló bálnavadászat nemcsak történelmi dimenziókkal bír, hanem etikai szempontokat és a tengeri világ védelmét illetően is kérdéseket vet fel.

Különösen figyelemre méltó az 1836 és 1862 közötti időszak, amikor a bálnavadászat a déli tengereken különösen fontos volt. Az első brémai bálnavadász kapitány, aki elérte a Déli-tengert, Jürgen Dietrich Krudop volt a Virginia nevű hajójával. Ez az utazás nemcsak tengeri teljesítmény, hanem az első világkörüli utazás is egy brémai kapitány által egy brémai hajón. Az útvonal Afrikán át vezetett Ausztráliáig és Új-Zélandig, majd vissza a Horn-fok körül. A „Virginia” legénysége nagyrészt Vegesackból és a környékről érkezett, ezzel újabb alapot teremtve a térség tengerészeti hagyományaihoz.

A bálnavadászat története

Maga a bálnavadászat hosszú és összetett múltra tekint vissza, akár 7000 éves múltra tekint vissza. A bálnákra már a viking korban vadásztak és részeit használták. Sok bennszülött nép, köztük az eszkimók számára a bálnavadászat olyan életmód volt, amely lehetővé tette számukra, hogy az állat minden részét felhasználják. Az 1980-as évek végéig széles körben elterjedt ipari bálnavadászat során drámai csökkenés következett be a nagy bálnapopulációkban. Ezeket az állatokat intelligensnek tekintik, és összetett társadalmi struktúrákkal rendelkeznek, ami még sürgetőbbé teszi védelmüket.

A kőolaj megjelenése felváltotta a bálnaolaj használatát, amely korábban nélkülözhetetlen alapanyag volt a világításhoz és más ipari folyamatokhoz. A nagy kereslet azt eredményezte, hogy a bálnákat majdnem kiirtották. Annak ellenére, hogy csak néhány országban, köztük Japánban, Norvégiában és Izlandon folytat még ma is bálnavadászatot, az e fenséges állatok vadászatáról folyó vita továbbra is hevesen vitatott. Nemzetközi szinten számos megállapodás, például az 1986-os moratórium van érvényben a bálnavadászat szabályozására.

Politikai szempontok és a védelemhez vezető út

A Nemzetközi Bálnavadászati ​​Bizottság (IWC) központi szerepet játszik a bálnaállományok nemzetközi védelmében. Eredetileg a nagy bálnapopulációk kezelésének szabályozására hozták létre, és azóta gondoskodik a veszélyeztetett delfin- és palackorrú delfinpopulációk védelméről is. A természetvédelem és a fajvédelem iránti tudatosság az IWC megalakulása óta nőtt. A bizottság évente ülésezik a 88 tagállam egyikében, és megpróbálja megtalálni az egyensúlyt egyes nemzetek bálnavadászati ​​érdekei és a bálnapopulációk védelme között.

Míg sok ország bírálja a bálnavadászatot, a bálnavadász nemzetek egyre inkább az IWC normalizálását és a moratórium feloldását követelik. Ezek a feszültségek azt mutatják, hogy a kérdés ma is nagy jelentőséggel bír.

A Schönebeck-kastélyban rendezett kiállítás tehát nem csupán visszatekintés a múltba, hanem egyben felhívás a bálnavadászat kihívásaival és a tengeri ökoszisztémák megőrzésével kapcsolatos kihívásokra is. Csoportos tárlatvezetéseket kínálnak, hogy az érdeklődők mélyebb betekintést nyerjenek a bálnavadászat történetébe és annak Bréma számára való jelentőségébe. Ne hagyja ki a lehetőséget, hogy többet megtudjon erről a sokszínű és eseménydús történelemről!